2 fejezet

A lépcsõház csöndjét felverték a hangosan dobbanó léptek és kiabálás.

- Elment az eszed?! - Justin befordult a sarkon, kezét végighúzva a megsárgult virágos tapétán.

- Miért? Mi volt a baj? - Fémes csattanás hallatszott a padlón. Samuel leejtette a kulcsokat, mire visszafordult értük.

- Emlékszel, múltkor is amikor játszottál teljesen megfeledkeztél magadról. Átváltoztál.

- De most nem történt meg. Figyeltem.

- Meg a francokat. - Bátyja kitépte kezébõl a kulcsokat és a zárba illesztett egyet közülük. Az ajtó nyikorogva kinyílt. - Tisztára villogott a szemed. Ha valaki hozzáértõ is nézett téged az biztosan észrevette.

- Mint például te? - Samuel elõrenyomakodott a lakásba. Odabent hámladozó, sárga tapéta díszítette a falakat, kopott fahatású falburkolattal kiegészítve. A rongyos kanapé mellett egy gitárállvány foglalt helyet, mögötte meg egy dobfelszerelés, minek közvetlen közelében nagy fekete zongora díszelgett. Az ablakhoz közeli sarokban kicsi fotel állt, benne fakó, kék színû ukulelével. Szemben alacsony fa komódon õsrégi doboztévé állt.

A konyha csupán pár méternyi mellvéddel volt elválasztva a nappalitól, s nagyon kicsi volt. A pultokat szétszórt zabpehely morzsák mocskolták be. Az egyszintes hûtõ tetején egy kalimba fogta a port.

A nappaliból mg három ajtó nyílt, egy a mosdóba és kettõ a hálószobákba.

- Én nem számítok. - Justin egyenesen a konyhába ment, és udnorodva a kezébe kapta a legközelebbi rongyot amit talált. - A vadászok számítanak, tudod azok akik ha rájönnek, hogy mi vagy az elsõ adandó alkalommal szitává lõnek. Ezüsttel!

- Júj! - Horkant fel Samuel gúnyosan, miközben lehuppant a kanapéra és kezébe kapta kedvenc gitárját az állványról, egy hófehér, fémhúros hangszert ezüstös díszítéssel. Elõkapart egy kábelt amit rádugott az erõsítõjére.

- Ideje lenne ezt komolyabban venned! Nincs több cirkuszolás... - Justin letette a rongyot és a kanapéhoz sétált. Elvette belõle az ukulelét, s az akusztikus gitárját vett inkább a kezébe, aztán hangolgatni kezdte azt.

Samuel közben belekezdett egy introba, gyorsan váltogatta a kvinteket, a fogásokat, majd rázendített a szövegre.

- Can't fight the temptation

When you get the vibration...

- El ne kezdd. - Próbált közbeszólni bátyja. - Már nem vághatod magad ki belõle.

Öccse rá sem hederített.

- Won't do you no good

It won't do you no good

You better start running

When you hear the man coming

Won't do you no good

It won't do you no good

No, we don't mind

If you don't mind

Hell, I never mind!

Drámaian felállt a kanapéra, megpördült, úgy folytatta tovább. Justin csak a szemét forgatta erre.

- Now let the moment break you

Let the feeling come take you

Won't do you no good

It won't do you no good

And you know I got feelings

Won't you hit me right, you know you might as well

Won't do you no good

Said it won't do you no good...

A számnak vége lett, Samuel egy sóhaj keretében visszadõlt ülõ helyzetbe.

- Ez a véleményem. - Jelentette ki. Bátyjára pillantott. - Mit piszkálgatod azokat a húrokat? Teljesen jók, múltkor behangoltam neked.

- Igen, de át kell hangolnom egy témához. - Justin lefogta a kezdõ akkordot. - Jazzynek fontos, hogy úgy hangozzon mint az eredeti.

Samuel összeráncolta homlokát.

- Na, add ide...