1 fejezet

A sötétség puhán szétterült a városon, megteremtve az éjszakai körülményeket, mikor a díszes toronyóra elütötte az éjfélt.

Ebben a pillanatban odalent az utcán kivágódott egy magas, emeletes ház sötétvörös ajtaja.

Magas, barna vállig érő hajjal rendelkező fiatalember lépett ki a járda kövére. Szemei zölden villogtak, élesen elütve a fekete bőrdzsekijétől.

Körülnézett, majd egyenesen elindult lefelé az utcán. Lendületesen sétált, meg nem állva bedobott egy kis pénzt a sarkon kéregető hajléktalan papírpohárkájába.

Hamarosan megütötte fülét az ismerős zsivaj, s meglátta az utca betonjára vetülő táncoló fényeket. Megállt, majd vállával belökte a homályos üvegajtót.

Odabent meghallotta a régi zene finom duruzsolását. Egyenesen a bárpúlthoz sétált, a kedvenc bárszékéhez ami balról a második volt a sorban. Mellette egy csoport söröző férfi mulatta az időt, lassan túlüvöltve a zenét. A többi vendég viszonylag csöndesebben iszogatott, néhány fiatal a hely szűkében a fa padlóról ülve suttogott fel valamit az asztaloknál ülő társaiknak.

Egy fiatal, fehér ingben és fekete csokornyakkendőben halkan próbálgatta gitárjának a húrjait a kicsiny színpadon. A pultoslány egy pillanatra feléje fordult, hallgatva a csöndes melódiát, majd az új vendégének szentelte a figyelmét.

- Mit adhatok? - Kérdezte.

- Egy nevet kezdetnek. - Villantott rá egy mosolyt a férfi. - S aztán valami erőset.

- Jazzy. - Válaszolta a lány haját igazgatva, mi jobb oldalon rövidre volt vágva, balon viszont majdnem a válláig ért. Az arany fürtökön megcsillant a lámpa fénye, csak úgy mint a mély, barna szemeken is. - De az italnak ára van. Kérek egy nevet, és a fajtád.

- Samuel. Jól kitaláltad, hogy nem ember vagyok. - Bólintott elismerően Samuel, s kényelmesen rákönyökölt a pultra. - Vérfarkas az én fajtám. Mi árult el?

- A füled. - Jazzy kiöntötte az italt. - Hosszabb, hegyesebb mint egy emberé. És a tekinteted is más. Szinte világít.

- Igencsak pontos. A vámpíroknak mindig is jó szeme volt.

- Eltalálta.

Samuel körbepillantott.

- És ez... Vadászterület?

- Nem, munka. Más nem vállalta az éjszakai műszakot, de a magam fajtának ez épp megfelel.

- Ó, mi mind az éj teremtményei vagyunk...

- Azért ne kürtöld világgá.

Hirtelen kinyílt az ajtó, beengedve egy kicsikét az éjjeli hűvös levegőből. Új vendég érkezett, magas férfi, sötét, kissé kócos hajjal, ragyogó arany szemekkel. A kinti hideg ellenére semmi különösebben meleg nem volt rajta vörös pulcsiján kívül. Egyenesen a bárpúlthoz sétált.

- Jazzy! - Üdvözölte melegen a lányt miközben helyet foglalt. - Hogy vagy? - Oldalra nézett. - Samuel, azt hittem otthon múlatod az időd, gitárjaid társaságában.

- Ismeritek egymást? - Vett elő Jazzy egy új poharat.

- A bátyám. - Válaszolta Samuel.

- Justin még sosem mondta, hogy lenne akárkije is.

- Ő az akiről meséltem. - Szúlta közbe Justin.

- A lány akihez mindig mész a kis hangszereiddel szerenádot adni? - Csodálkozott öccse.

- A kis hangszer alatt az ukulelémet érted?

- Meg az egy szem gitárodat.

- Akkor igen.

Ekkor a szinpadi gitáron nagy nyekkenéssel elszakadt a húr, az azon játszó férfi kezei között. Az emberek halkan felmorajlottak.

- Meguntam ezt a nyekergést. - Szólt Samuel, majd felhajtotta az utolsó kortyot italából, s felállt. Bátyja figyelemmel teli tekintete kísérte végig a színpadig, egészen az annak szélén álló gitár állványig. Ott megállt, s szakértően végigpillantott a hangszereken, mik közül kiválasztotta a legvékonyabbat, a fényes feketét, aminek végéből árválkodva himbálódzott egy kábel. A férfi odalépett a közeli erősítőhöz, s rákötötte a gitárt.

- Helyet. - Köpte oda a másik zenésznek, aki az elszakadt húrt próbálta megjavítani sikertelenül. Most kényszeredetten felállt, s elballagott az asztalok felé.

Samuel elégedetten bólintva átvetette vállán a gitárhevedert, majd kipróbált néhány hangot. A fémes akkordok bezengték a teret.

- Show me how to lie
You're getting better all the time
And turning all against the one
Is an art that's hard to teach
Another clever word
Sets off an unsuspecting herd
And as you get back into line
A mob jumps to their feet

Now dance, fucker, dance
Man, he never had a chance
And no one even knew
It was really only you

And now you steal away
Take him out today
Nice work you did
You're gonna go far, kid...

   

Hangja még mikrofon nélkül is eljutott a szoba minden szegletébe. Néhányan felálltak, táncolni kezdtek vagy bekapcsolódtak a szövegbe. Sokan viszont bosszús arckifejezéssel hallgatták a hangos, nem kifejezetten finom stílusú zenét.

- Nagyon jó hangja van! - Kiabálta túl a zenét Jazzy.

Justin halkan mormogott valami helyeslőt, de tekintete szikrákat szórt. Nem kelllene így mutogatnia magát. Neki főleg nem.

Samuel hamarosan lejött a színpadról, lelkesen tapsoló közönséget hagyva maga után. Mosolyogva együtt tapsolt még egy párat hallgatóival, de amint meglátta bátyja szikrázó tekintetét összevonta a szemöldökét.

- Most mi van? - Kérdezte. 

- Szerintem hazamegyünk. - Állt fel Justin. - Majd találkozunk Jazzy!